Azt mondják, az emberrel mindig tud segíteni valamit, csak nyitott szemmel kell járnia a világban. Falunkat egy magas töltésen országos fő közlekedési vas útvonal szeli ketté, ahol több, mint száz kilométeres sebességgel suhannak el a vonatok. A közelünkben egy híd vezet a másik oldalra, melyet úgy kezdtek építeni, hogy először a töltés alá fúrtak, így alagút lett a neve.

Ma éppen hazafelé tartottam a művelődési háztól az alagút felé, amikor odafenn a töltésen egy bizonytalanul botorkáló nőre és fel-feltörő sírásra lettem figyelmes.
Talán egy gyermekét éppen vivő anyuka sétál a vasút mellett? A gyerek sír és az anyuka fegyelmezi a másik oldalon? - Ezen morfondíroztam már az alagútba beérve.
De az nem lehet - Eszméltem fel végre! Az ki van zárva! Hiszen ő határozottan fenn volt a töltésen és így csak a sínek között haladt Gödről Alsógöd felé!
Talán egy hónapja nem messze innen egy fent sétáló fiatal nőt gázolt el a vonat. Még előttem a kép, ahogy nem értette a helyszínen összeverődött bámászkodó tömeg, mi történhetett vele, meg hogyan volt képes ezt a butaságot megtenni.
Uram isten itt tenni kell valamit, méghozzá gyorsan!
Rohanás vissza arra a pontra, megbizonyosodni a valóságról. Oda, ahol először megpillantottam a lányt!
Szerencsém volt! Még látótávolságban találtam.
- Hölgyem rettenetesen veszélyes ott menni. - Figyelmeztettem a láthatóan öntudatlan állapotban lévő, síró nőt. (Most már egyértelmű lett, hogy a szokatlan zokogás tőle ered.)
- Nemrég pont arra ütött el valakit a vonat!- kezdtem őt meggyőzni.
- Engem már az sem érdekel. Különben is annyira ver a sors, hogy nem is bánnám - szipogta.
- Tudok valamiben segíteni? - kérdeztem. Semmi válasz. Aztán vagy harmadszorra, amikor már-már azon voltam, hogy felrohanok hozzá, végre megint válaszra méltatott.
- Igen!
-Mondanom se kell, ez a válasz kicsit engem is meglepett, és szinte hallani lehetett, a levegőt a már szinte görcsben álló tüdőmből eltávozni.
- Hol lehet itt lejönni?- tette még hozzá.
- Várjon azonnal megmutatom - mondtam rettenetes készséggel, miközben az alagút oldalán végighúzódó lépcsőhöz futottam.
- Erre le tud jönni - mutattam oda.
- Mi tudott történni, amitől egy ilyen fiatal, csinos nő ilyen veszélyes helyen a sínek között sétafikálgat ? - kérdeztem, amikor leért.
- Elvesztettem a mobil telefonomat -mondja. :-()
- Emiatt kellett ennyire kiakadni?
- Igen, mikor a vonaton pisiltem, az meginduláskor megrántott, és közben kiesett a kezemből a telefon, és putty! Pont bele a lyukba! -Mutatta heves taglejtéssel.
-Hát az talán mégsem olyan olyan nagy tragédia -válaszolom
- Dehogynem. Nem csak az ára miatt, hanem elveszett az összes üzletfelem száma vele együtt! Hogy én milyen szerencsétlen vagyok! Engem teljesen szétszed a Krisztián - tette még hozzá.
- Azért ment a sínek között, hogy megtalálja?
- Igen! Még hallottam is, amikor koppant a kövön - mutatta megint élénk taglejtéssel kísérve.
- Miben tudok segíteni? - Tud adni egy telefont?
-Szerencsére az enyém éppen nálam volt.
Szinte öntudatlan állapotban hívta fel a barátját, aki hallhatólag csak azt vonta le az egész sztoriból, hogy máris készülhet egy következő randira. Kiderüt, hogy a lánynak egy fillére sincs, s még a telefonálás közben átadtam neki egy ezrest.
Ezután,- mivel a világért nem lehetett lebeszélni róla - felmentem hát én is vele együtt, folytatni a keresést. Nem engedhettem ilyen beszűkült tudati állapotban állapotban megint a sínek közé. Mit mondjak, - baromi veszélyes hely így fentről nézve - helyenként még szinte annyi hely sincs, hogy az ember félre tudjon állni a rohanó vonat elől. Ezért aztán én előre néztem, ő hátra figyelt. Mondtam , ha jön a vonat, mindenképpen ugorjon a töltés oldalára, mert egy bukás is sokkal veszélytelenebb, mint egy gázolás...
Szerencsére a vonattal még olyan helyen találkoztunk, ahol volt hely a félreálláshoz. A vasutasoktól tudtam, hogy a következőnek meg mindíg hagynak legalább öt perces térközt.
Így, átvészelve a legveszélyesebb szakaszt is, szerencsésen eljutottunk a következő állomásra. A mobilt sajnos nem találtuk meg, de útközben elmesélte az élettörténetét, és azt is, hogy pont akkor tűntem fel, amikor az úrhoz fohászkodott, hogy küldjön valakit, megsegíti őt...

Jan. 26

Muszály a magasságos törvény alkalmazó szervezeteknek "hivatalból hülyének" lennie?

Igen.
Íme néhány kiragadott példa: Napok óta másról sem hallok, mint a "fekete sereg" fő maffiózója házi őrizetből megszökésének sztorijáról. Keresi is sűrűn csoda bogár médiáink a hajmeresztő történet okait: Rossz a törvény, esetleg rendőri mulasztás van a dologban. Már sok minden felmerült. Csak egy picike kérdés nem: Vallon miért nem tűnik fel a korrupció ellenes szuper szervezeteknek is valami, a hatalmas anyagi, erkölcsi veszteséget okozó ügyben?
-Nem furcsa nekik, hogy a bíró három éven túl elhúzta - pont ezt az ügyet - jól tudva, hogy ezzel egy veszedelmes, kiterjedt alvilági kapcsolatokkal rendelkező maffiózó könnyű szerrel szabad lábra kerülését okozhatja?
- Nem furcsa, hogy a rendőrök - éppen akkor - napokig nem ellenőriztek, aztán több, mint egy napig késlekedtek a körözés kiadásával?
- Nem furcsa, hogy a házi őrizet intézménye úgy ostoba szülemény, ahogy van? (Ha mindenki úgy ellenőriz, ahogy kell, akkor is könnyű szerrel árkon bokron át jut belőle a delikvens?)

Nekem viszont gyanúsan az.

Más. Ma reggel megint az örökzöld méz hamisítás sztori. Megkérdezik a fogyasztó védelem illusztris képviselőjét, mit fog tenni hatóság? Körülbelül az volt a válaszának a lényege: maximum annyit, hogy szorgalmasan eljárogatnak a témával foglalkozó gitt egyleti gyűlésekre.
Pedig rohadt egyszerű lenne a megoldás, és még pénzt is könnyen elő lehetne keríteni hozzá már kiterjedten működő hamisítók befolyt büntetéseiből: a hatóság/hivatal mindenkinek ingyenesen megvizsgálná a mintáját, aki névvel címmel és a vásárlás bizonylataival együtt, vizsgálat céljából felkeresné őket.
Évek óta nem teszik. Inkább tárgyalgatni járnak. Egyszerűbb, he-he-he.

Megint más. Mint "jog követni akaró" alállamampógár, bemegyek a nyugdíjhivatalba, megtudandó,hogy fizette-e a járulékot utánam a kft? Naivan gondoltam, két kattintás a gépen és lökik az adatot.
- Nem tudjuk megmondani, legfeljebb egy negyed év múlva, ha az APEH átküldi az adatokat.
- De hogyan lehetne mégis ennek utánanézni, mert ennyi alatt egy vállalkozás bőven nyomtalanul fel tud szívódni. - Mondám én naivan.
- ... Talán az APEH-nál. -Így a válasz
- De nem hiszem,hogy kiadják Önnek az adatot. -Tette hozzá a hölgy

Miért illen a hivatal? Buta kérdés Mert megteheti! Mert a politikusok számonkérése is maximum egy néphűlyítő kampány idején, tehát csak négyévente lehetséges.
Addig nyugodtan teszik/tehetik karba a kezüket ők is, meg az alattuk levő hivatalok is.

Miért pont négyévente van kampány? Mert négy év a társadalmi felejtés legvégső határa. S így megint megy tovább folyton-folyvást minden ugyanúgy.

Milyen a magyar?

Csönget tegnap valaki. Kimegyek, a Márton plébános úr volt az.

A szomszédban lakó idős asszony hívta őt. Nem tudott hozzá bemenni, ezért jött érdeklődni nálam. Ő az asszony, aki még a nyáron artikulátlanul üvöltött velem, mert a telke előtt jó szándéktól vezérelve kiirtottam a parlagfű - tenyészetet...
- Igen, ismerem, mondom a plébános úrnak. Mostanság elég sokat ott vagyok nála.
- Megdicsért, hogy foglalkozom vele, pedig nekem kellett volna inkább megdicsérni őt, hisz ő sokkal messzebbre lakik...
- Akkor visszamegyek, és meg próbálok megint bejutni - mondta

Egy este hívott először a néni, hogy jöjjek át, nézzem meg a törpéket nála. :-()
Hosszas rábeszélés után mentem csak át hozzá. Kellemes meleg, szépen rendben tartott lakás. Láthatóan semmiben nem szenved hiányt. Mondom neki, mitől lennének törpék nála?
- A vőm csinálja velem, hogy megőrjítsen!
Az ég bocsássa meg a bűneit - a környék szerint igen gonosz asszony volt-,de mégis ledöbbentem a válaszon.
- Mi célja volna ezzel a vőjének? Tettetem fel kissé a naivat hogy gyorsabban megkeressem a probléma kulcsát. A válasz azonban teljesen megdöbbentett:
- A magyarok szövetségének szeretné megszerezni a házamat. :-()
- Mert annak a tagja, és itt akarnak összejönni. - tette hozzá.
Ezen csak elmosolyodni tudtam, de úgy, hogy nehogy véletlenül is észrevegye!
Miért pont egy - általam még soha nem hallott - a magyar szervezet lett a néni célpontja?

Önkéntelenül végignéztem rajta még egyszer. Soha nem szoktam az embereket a kinézetük alapján megítélni,- talán ezért - most sem tudtam semmilyen idegen néptől származó vonást felfedezni rajta.

Miért? Talán mert, mi csak mindig mosolygunk egy ilyen megnyilatkozáson. De megúszná - e minimum a rasszistának bélyegzést, ha más nép valamelyik idegen szervezetét nevezte volna meg, amelyik rendszeresen hisztérikus hiperérzékeséggel reagál minden őket érintő megnyilatkozásra?

Polgári törvénykönyv

Kinek csinálják ezeket az el... - akarom mondani nyakatekert - törvényeket?
Naponta dühöngünk, de már lassan megszoktuk, hogy - főleg szakmai köröket érintő törvényeket - olyanra csinálják, hogy hatalmas munkával és vitával lehet csak megállapítani, hogy egyes saláta-törvények által szabályzott részeit hol mikor, hogyan, mettől meddig kell alkalmazni.

De, hogy ezt a sunyi módszert már az alap törvénynek tartott ptk-ra is kiterjesztették. Sőt újra megszavazták.
Különösen akkor bosszantó, ha előtte két mondattal előtte még arról van szó a királyi 1-ben, hogy még a felső oktatásban képzett fiatalok sem tudnak - még egyszerű szöveget - sem értelmezni.
Tehát leszögezhetjük a törvényeket nem az átlagos jog követő állampolgároknak írják.

Eddig azt hittem, ez csak az ügyvédeknek jó, hiszen még a legegyszerűbb ügyekkel is perre kell majd menni.De nem! Ma hallom egy ügyvéd ismerősömtől, hogy a jogász szakma is határozottan kifogásolta ezt a megoldást.

hógolyó

Tegnap este éppen szenderegtem a feleségem kenvenc japán tv-sorozata előtt, amikor egy hatalmas csattanás ébresztett fel. Riadt keresgélés az utcai lámpa derengő fényében az ok után, amely csak lassan derült ki: egy hógólyót dobtak az ablakunkba. Nagyon hülye vicc így télvíz idején. :-(

02.13

Ma reggel persze első dolgom volt, hogy elvittem a betört ablakot a környékbeli üvegeshez Bár külső munkán volt, mégis időt szakitott, és kicserélte az üveget. Még ebéd előtt hozta is vissza készen az ablakot Három piros pont a gödi vállakozóknak. :-)

Nemrég volt nálam egy 15 éves fiú az anyukájával. Talán még jobban meg voltak szeppenve, mint mi tegnap este...Az anyuka bocsánatot kért, megkérdezve, mennyi volt az okozott kár. Feltétlen ki akarta egyenlíteteni. A becsületességük, tisztességük és az öszinte megbánásuk annyira meghatott, hogy nem fogadtam el egy fillért sem.
Még három piros pont az anyukának és fiának. :-)

02.14